4.Bejegyzés

Legszebb pillanatok...



-Na, mit szeretnél még megnézni?mert gondolom téged már minden hova körbevezetek.-mondta azzal a ravasz fél mosolyával,amit egyre jobban kezdtem meg szeretni.
-Hát nem is tudom... szerintem meg nézem ezt a gyönyörű kertet jobban magamnak.-mondtam kicsit döcögősen.
-Jó.Akkor itt vezetlek körbe.-Ki húzta alólam a széket én meg felálltam.
-Köszönöm.-szótlanul mentünk egy darabig aztán megállt egy vas ajtó előtt.
-Itt is vagyunk .Innen kell szerintem neked a segítség szerintem.-azzal kinyitotta a kaput és a látvány valami fantasztikus volt.Volt két földút ,mellette ezernyi virág. Középen egy kis patak ami nagyon csábító volt.Oda fordultam hozzá.
-Ez valami fantasztikus.Merre megyünk?-mondtam álmélkodás és a mosolygás közepette.Úgy nézhettem ki mint amikor egy 6-éves most kapta meg az egyszarvúját karácsonyra.Bár én sokkal jobbat kaptam mint valami póni.
-Amerre szeretnél.-mondta kuncogva.
-Rendben akkor menjünk balra.-mondtam közben mutattam merre mint egy elsős.Kínosan éreztem magam és éreztem elpirulok.Hangtalanul mentünk a kis földúton amíg egyszer meg nem állt.Én is megálltam nem akartam eltévedni mert ha én eltévedek akkor engem meg nem találnak.
-Adni szeretnék neked valamit.-mondta és egy gyönyörű rózsa szálat le tépett az egyik bokorról.Oda nyújtotta, én 2 másodperc gondolkodással elvettem az ajándékom.
-Jaj, ez nagyon szép.Nagyon tetszik.Köszönöm.-belel szagoltam a rózsába.Káprázatos az illata.Azzal akaratom kívül is megöleltem owent.Az ölelkezés úgy egy,fél percig tartott(sajnos.)Utána elengedett és én is őt.Kínos csend következett.Aztán csöngést hallottam.Olyan, volt mint egy mobil csörgése az egyik kedvenc számom pont mint az én telefonom....Csörgök.Senki se tudja a számomat a régi barátaimnak se adtam meg se az "ujjaknak".Mégis belenyúltam a zsebembe és elő húztam a kicsit megviselt kék telefonomat.
-Halló?-szóltam bele bizonytalanul.
-Betty, te vagy az?Itt Domy.-Szolt bele az egyik "ujj barátnőm".
-Szia.igen én vagyok az.Mi történt?-kérdeztem idegesen.
-Ja, semmi anyukád megadta a számodat azt akartam kérdezni nem akarsz-e átjönni.mivel kopogtam de senki se nyitotta ki az ajtót.Lent is kerestelek. Hol is vagy?
-Őőő....itt vagyok lent Owennel.Ahol Gizella lakik.-mondtam kedvesen.Ezt a családot nagyon meg szerettem elsőre.
-Hol?
-Lent a kunyhó melletti kertben.Nem kaptam választ letette a telefont.Értetlenül néztem magam elé .
-Valami baj van?-Kérdezte aggódóan.
-Nincs semmi csak Domy...-mondtam.egy semmilyen arccal.
-Rendben.őőő.. szeretnéd folytatni a sétát vagy visszamenjünk.-kérdezte a járdát tanulmányozva.
-Hát szerintem vissza megyek későre jár.-mondtam.nem akartam elmenni itt akartam maradni de nem akarok bajba keveredni.-De nagyon jól éreztem magam.-mondtam egy barátságos mosolya.-És még egyszer köszönöm a rózsát nagyon tetszik.-szemébe néztem hogy el is higgye. Bár igazából nem mondtam hazugságot.
-Rendben máskor is nyugodtan benézhetsz.
-Ki nem hagyom.-rá kacsintottam azzal vissza mentem a kunyhóhoz.Még egyszer bele szagoltam a rózsába utána integetve elmentem a nagy sima társasházam felé.Nagyon jól éreztem magam.Jobban mint bárhol,bármikor eddigi élet szakaszaimban.Már majdnem fel értem amikor Domyt láttam közeledni.
-Hol voltál?...-kérdezte dühösen de amint látta a kezemben a rózsát elhallgatott berohant a házába becsapta aztán bezárt az ajtót.Nem tudtam mit akart célozni/jelenteni de nem törödtem vele felmentem a házamba ott pedig a szobámba és egész éjjel ezen gondolkoztam.Egyet tudok nem jót jelent.