
Kezdetek. (2.)
Mindenki kiszállt a kocsiból.A csomag tartó tele volt bőröndökkel.Hisz mindenkinek az összes cuccát kellet hoznia. A bútor teher autós már tegnap este elrendezett mindent. Nekünk csak ki kell pakolni és elhelyezni.Szerencsére az én hasznomat nem nagyon vették így betudtam rendezni azt a szobát amelyet a testvéremmel( Emmával ) osztozkodom. Övé az ablak melletti ágy enyém az ajtóval szembeni ágy. Szerencsére kettő asztal volt.Egy tévé 3 szekrény. Emma asztalán meg egy ujj gép amit szülinapjára kapott.A szoba kellős közepén egy hatalmas szőnyeg volt kiterítve, ami tele van színes formával.A szobába elhelyeztem a holmimat, helyet adva szobatársamnak.
-Betti fenn vagy? Van itt valaki aki meg akar ismerni.-Szólt be Emma. megszakítva a nyugalmamat. idegesség váltotta fel a kellemes érzést .
-Rendben egy perc és ott leszek.-Szóltam vissza már a már majdnem csukott ajtónak.Nem volt más választásom ,így ki léptem a szoba ajtón . Gyorsan ki siettem az előszobába nem akartam meg váratni a vendégemet.Ki nyitottam a lakás ajtaját, és egy kicsi szemüveges lányt láttam magam előtt.Nem lehetett fiatalabb nálam hisz én is csak 12 éves vagyok.Nagyon félénk gyerek voltam így csak egy halk helló-t tudtam ki préselni ajkaimon.
-Szia biztos te vagy Betty az ujj lány.Engem Zora Dominikának hívnak. Én vagyok az egyik szomszédod.Körbe vezesselek?-Kérdezte tőlem a Dominika nevezetű szemüveges lány.
-Rendben. -Értettem egyet az álldogáló vendégemmel.
-Nem akarsz bejönni? Vagy máris menjünk?-Kérdeztem. Nem akartam undok önzőnek látszani rögtön elsőre.
-Szerintem lássunk neki az ismerkedésnek.-Lelkesedett a szomszédom.-Érzem nagyon jó barátnők leszünk.
-Gondolom.-Mosolyogtam kedvesen.Aztán én nekem nem is annyira kellet megszólalnom.Hisz mindent amit tudott elmondott nekem kik laknak itt kivel jó barátkozni, kit tegezzek, kit ne, kik laktak itt, kik az örök barátok,kik nem.. és még nagyon sokat megtudtam egy fél óra alatt.
Aztán körbe vezetett az egész házban és ott is csak mesél és mesélt.. Bár engem nem zavart legalább nekem ne kelljen meg szólalnom.Aztán hirtelen megállt az utolsó ajtónál és ezt mondta.
-Ide ne igazán kopogtass az a hír járja hogy itt két őrült lakik.Mindenki kerüli ezt az ajtót.Vigyázz!-Mondta nagy elkerekedett szemekkel lebiggyesztett ajkakkal. Látszott rajta nem hazudik így kedvesen így szólaltam meg.
-Rendben köszi a figyelmeztetést.-Mosolyogtam kedvesen.Viszonozta a mosolygást.
-Na most te jössz!-Mondta egy vigyorral az arcán.Látszott kíváncsi ,hogy én miként,hogyan kerültem ide.Így szóról szóra elmondtam amit szüleimmel meg beszéltünk egyik este mit kell nekik mondani ha véletlen meg rémülnék. .Úgy két óra eltelt amikor anyám oda szólt hozzánk:
-Betti jó lenne ha segítenél utána fel hívhatod a kis barátnéd még cseverészni.-azzal rám kacsintott annak jeléül mint hát ,hogy én "megmondtam".
- Szívesen segítek én is-Szólalt meg Domi.
-Nem kell de azért köszönjük.-Mosolygott anya a szomszédra.
-De én nagyon szívesen segítek.-Erősködött a barátném.
-Rendben.Én vagyok Betti mamája .Szia.-Mondta anya egy nagy mosollyal.Látszott rajta örül a segítségnek.Én se vitatkoztam hisz el kell minden segítség. Egy jó bő óra múlva halk kopogás hallatszott. Szaladtam kinyitni az ajtót, közben párszor majd nem elestem.
-Helló.-Köszöntem illedelmesen.
-Szia.Engem Roxynak hívnak hallottam te vagy az ujj szomszéd.-mondta nagy mosollyal.
-Igen én vagyok az.Bettinek hívnak. Fáradj beljebb.-Engedtem be az újabb vendéget.Neki is mint Dominak elmondtam az egész történetemet miként,hogyan kerültem ide.Ő is boldogan mesélt magáról,ő is szívesen segített a pakolásban.Így egyre gyorsabban készen is lettünk.Párszor elkalandozott a figyelmem a nagy pakolás közepette. A régi otthonomra gondoltam az ottani barátaimra milyen jó volt ott.De elég a képzelgésből!Most már ez az otthonom. Itt elég simán alakulnak a dolgok. Van már két barátom .
A nap végére teljesen készen lettünk a pakolással.És minden szomszédomat megismertem.Kivéve azokat akik a utolsó ajtó mögött laktak.Ők nem nyitottak ajtót.
-Rejtélyes!-Gondoltam magamban.
-Mi lenne ha csak úgy lemennék ki nyitnám az ajtót?-semmi.Valószínű csak aludtak.
-És ha mégsem?



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése