3.Bejegyzés

Kezdetek(3.)

"Sötét volt, és a a Hold fényében csillogott a folyó. Egy padon ültem, és néztem a vizet. Elment mellettem néhány ember. Figyeltem őket, ahogy ott sétáltak. "

(Pavlov Karlos)


Éppen olvastam egy könyvet,és zenét hallgattam amikor kopogást hallottam .Anya azt mondta nyugodtan kinyithatom az ajtót nem kell mitől tartanom. Így letettem a könyvem, a zenét lehalkítottam és kimentem a hallba , hogy kinyissam az ajtót. Egy Öreg nénit pillantottam magam előtt szemüveges volt, apró ráncai voltak, így mosolygott rám.
-Szia. Te bizonyára Betti vagy.Én Gizella vagyok a legalsó szomszéd. Sajnálom hogy legutóbb nem tudtam kinyitni az ajtót.-Kért bocsánatot a néni.
-Csókolom. Igen én vagyok Betti. Örvendek Gizella.-Mondtam mosolyogva. Ez lenne az a híres őrült boszorka?!? Nem hiszem kedves öregasszonynak néz ki.
-Betti nem akarsz lejönni? Megihatunk egy csésze forró teát.-Mondta kedvesen Gizella.
-DE nagyon jól esne egy gőzölgő tea.-Mosolyogtam az asszonyra.Csendesen leballagtunk a lépcsőkön le az udvarra ahol a háza van. Azért nem lakik velünk egy szinten a társas házba mert nem volt több szint ezért a kertben volt egy elég nagy tágas kunyhó ott lakik. A kert tele volt virággal az utat köves szép téglák mutatták .Nagyon szép volt lakályos.A barna mintázatú kunyhó mellet egy öreg nyírfa vörös levele ezüst vagyis inkább szürke virágok vannak rajta mögötte egy kis rozsdás kapu amin éppen ,hogy át férnék. Két bokor mögött egy kis kerti asztalka piszkos fehér színű székek voltak mellette rajta 2-2 kis párna.Az asztalon kézzel vart kis terítő tele kis aranyos színes csipkékkel . A teás kanna bőr színű volt mégis a benn lévő forró ital nagyon finomnak tűnt illata az erdei gyümölcs és citrusra emlékeztetett. A néni el kiáltotta magát:
-Owen gyere ide vendégünk van.-szolt oda Gizella.A fiú magas volt, elkápráztató külsejű, barna rövid haja kócos összevisszaságban, mégis minden egyes tincse a helyén volt. Ruhái réginek tűntek, szövet nadrágján látszott, hogy az idő megviselte, és szürkés ingén barna kockák, annak első két gombja nem volt begombolva.Szememet pedig, ha akartam volna, se tudtam volna levenni a jóképű idegenről,elvakítottak arcának tökéletes vonalai.Owen a pofás kis kunyhóból jött kezében 2-2 csészét tartva.
-Owen ő itt Betti az új szomszéd. Betti ez pedig unokám Owen.-Mutatott be Owennek.Pár másodpercre találkozott a tekintetünk, és azokban a pillanatokban melegnek teljesnek éreztem magam tudom ez fura (inkább bizarr.) és amikor elnézett üresnek jelentéktelennek éreztem magam.
- Nagyon örülök Betti .Teát? -mosolygott Owen.
-Én is örülök Owen.Kérek.-mosolyogtam vissza rá.Néztünk egymásra és azok a pillanatok annyira remekek voltak.
-Na én azt hiszem lemegyek a boltba Betti velem tartasz vagy megengeded Owennek , hogy körbevezessen? - mosolygott rám Gizella néni. Igazán kedves.
-Hálás lennék ha Owen megmutatná.-mondtam nagy hálával, hogy megismerhessem.
-Rendben másfél óra és leszek. Legyetek ám jók!Sziasztok. Jó szórakozást!-Köszönt el Owen nagy mamája.
-Megleszünk.-mondta owen.nagy féloldalas mosollyal az arcán.
-Aha.Viszlát.-köszöntem el illedelmesen.

2.Bejegyzés

Kezdetek. (2.)




Mindenki kiszállt a kocsiból.A csomag tartó tele volt bőröndökkel.Hisz mindenkinek az összes cuccát kellet hoznia. A bútor teher autós már tegnap este elrendezett mindent. Nekünk csak ki kell pakolni és elhelyezni.Szerencsére az én hasznomat nem nagyon vették így betudtam rendezni azt a szobát amelyet a testvéremmel( Emmával ) osztozkodom. Övé az ablak melletti ágy enyém az ajtóval szembeni ágy. Szerencsére kettő asztal volt.Egy tévé 3 szekrény. Emma asztalán meg egy ujj gép amit szülinapjára kapott.A szoba kellős közepén egy hatalmas szőnyeg volt kiterítve, ami tele van színes formával.A szobába elhelyeztem a holmimat, helyet adva szobatársamnak.
-Betti fenn vagy? Van itt valaki aki meg akar ismerni.-Szólt be Emma. megszakítva a nyugalmamat. idegesség váltotta fel a kellemes érzést .
-Rendben egy perc és ott leszek.-Szóltam vissza már a már majdnem csukott ajtónak.Nem volt más választásom ,így ki léptem a szoba ajtón . Gyorsan ki siettem az előszobába nem akartam meg váratni a vendégemet.Ki nyitottam a lakás ajtaját, és egy kicsi szemüveges lányt láttam magam előtt.Nem lehetett fiatalabb nálam hisz én is csak 12 éves vagyok.Nagyon félénk gyerek voltam így csak egy halk helló-t tudtam ki préselni ajkaimon.
-Szia biztos te vagy Betty az ujj lány.Engem Zora Dominikának hívnak. Én vagyok az egyik szomszédod.Körbe vezesselek?-Kérdezte tőlem a Dominika nevezetű szemüveges lány.
-Rendben. -Értettem egyet az álldogáló vendégemmel.
-Nem akarsz bejönni? Vagy máris menjünk?-Kérdeztem. Nem akartam undok önzőnek látszani rögtön elsőre.
-Szerintem lássunk neki az ismerkedésnek.-Lelkesedett a szomszédom.-Érzem nagyon jó barátnők leszünk.
-Gondolom.-Mosolyogtam kedvesen.Aztán én nekem nem is annyira kellet megszólalnom.Hisz mindent amit tudott elmondott nekem kik laknak itt kivel jó barátkozni, kit tegezzek, kit ne, kik laktak itt, kik az örök barátok,kik nem.. és még nagyon sokat megtudtam egy fél óra alatt.
Aztán körbe vezetett az egész házban és ott is csak mesél és mesélt.. Bár engem nem zavart legalább nekem ne kelljen meg szólalnom.Aztán hirtelen megállt az utolsó ajtónál és ezt mondta.
-Ide ne igazán kopogtass az a hír járja hogy itt két őrült lakik.Mindenki kerüli ezt az ajtót.Vigyázz!-Mondta nagy elkerekedett szemekkel lebiggyesztett ajkakkal. Látszott rajta nem hazudik így kedvesen így szólaltam meg.
-Rendben köszi a figyelmeztetést.-Mosolyogtam kedvesen.Viszonozta a mosolygást.
-Na most te jössz!-Mondta egy vigyorral az arcán.Látszott kíváncsi ,hogy én miként,hogyan kerültem ide.Így szóról szóra elmondtam amit szüleimmel meg beszéltünk egyik este mit kell nekik mondani ha véletlen meg rémülnék. .Úgy két óra eltelt amikor anyám oda szólt hozzánk:
-Betti jó lenne ha segítenél utána fel hívhatod a kis barátnéd még cseverészni.-azzal rám kacsintott annak jeléül mint hát ,hogy én "megmondtam".
- Szívesen segítek én is-Szólalt meg Domi.
-Nem kell de azért köszönjük.-Mosolygott anya a szomszédra.
-De én nagyon szívesen segítek.-Erősködött a barátném.
-Rendben.Én vagyok Betti mamája .Szia.-Mondta anya egy nagy mosollyal.Látszott rajta örül a segítségnek.Én se vitatkoztam hisz el kell minden segítség. Egy jó bő óra múlva halk kopogás hallatszott. Szaladtam kinyitni az ajtót, közben párszor majd nem elestem.
-Helló.-Köszöntem illedelmesen.
-Szia.Engem Roxynak hívnak hallottam te vagy az ujj szomszéd.-mondta nagy mosollyal.
-Igen én vagyok az.Bettinek hívnak. Fáradj beljebb.-Engedtem be az újabb vendéget.Neki is mint Dominak elmondtam az egész történetemet miként,hogyan kerültem ide.Ő is boldogan mesélt magáról,ő is szívesen segített a pakolásban.Így egyre gyorsabban készen is lettünk.Párszor elkalandozott a figyelmem a nagy pakolás közepette. A régi otthonomra gondoltam az ottani barátaimra milyen jó volt ott.De elég a képzelgésből!Most már ez az otthonom. Itt elég simán alakulnak a dolgok. Van már két barátom .
A nap végére teljesen készen lettünk a pakolással.És minden szomszédomat megismertem.Kivéve azokat akik a utolsó ajtó mögött laktak.Ők nem nyitottak ajtót.
-Rejtélyes!-Gondoltam magamban.
-Mi lenne ha csak úgy lemennék ki nyitnám az ajtót?-semmi.Valószínű csak aludtak.
-És ha mégsem?

1.Bejegyzés

Kezdetek, Kezdete.

"Őrizd meg az emlékezetedben az életed hátralévő részére azokat a jó dolgokat, melyek a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják képességeidet, és önbizalmat adnak bármilyen nehézséggel szemben."

(Paolo Coelho)

Lámpák az út mentén, körülötted szántóföld, vagy esetleg egy erdő, de mindenképpen csönd, és sötét. Ebben a csöndben a legapróbb zajok is felerősödnek. Nem tudod eldönteni, hogy mindez szép, vagy félelmetes. Azt hiszem, hogy mindkettő egyszerre. Ilyenkor találkozik a modern világ, és a természet, majd a magány fogalma új értelmet nyer... Egy olyan magány vesz ekkor körül, ami egyszerre nyomaszt, és elvarázsol. Mintha egy másik világban lennél, távol a tömegtől, a zajtól. Ahogy körülvesz az éjszaka, átölel, és biztonságot ad.A távolban egy autó közeledik. Egy pillanatra megvilágítja az utat, majd elsuhan melletted, és eltűnik, elnyeli az éjszaka sötétje. Így van ez az életünkben is...Tartok valahova. Egy városba. Ott emberek vesznek majd körül, de ismét csak magányos leszek, és ez a magány sokkal nyomasztóbb az éjjeli országút magányánál. Szeretem az országutak fényeit. A lámpákat, amik végigkísérik az utamat, biztosítják a fényt, és mutatják az irányt, hogy ne tévedjek el. Az autók, mint emberek, akik elsuhannak melletted életed során, mind csak egy pillanat... Ami állandó, az csak az utat szegélyező lámpák fénye... Követed, és tudod, segítségével egyszer majd célba érsz.Előttem, messze a távolban apró fények jelennek meg. Házak. Elképzelem bennük az embereket. Ahogy élik az életüket. Talán boldogok, talán nem. Talán egy család lakik ott gyerekekkel, talán egy idős ember, aki egy leélt élet után egyedül várja a halált. Vajon mire gondolhatnak? Ha kinéznek az ablakon, mit mond nekik ez az éjszaka? Felnézek az égre. Fölöttem ragyognak a csillagok. Eszembe jutnak róluk Exupery sorai:

"Nem tudom, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét."

Lehet, hogy igaz... Talán... Igen, biztosan az... Folytatom utamat az éjszakában. Mögöttem egy város, amit már elhagytam. Nem ismerem az utat ahova tartok, nem ismerek senkit, nem akartam elköltözni.. csak apám egy jobb állást kapott egy Boston nevű kisebb városban.A kert városi részen vettünk egy társas házat annak érdekében ,hogy én legalább nem leszek egyedül.Csak itt egy a rossz nem ismerek senkit , bár nem lesz nehéz beolvadni remélem...
(4. órával késöbb)

-Megérkeztünk!-Apám hangja hallatszott amint lerakta a telefonját.Aztán a táskájába süllyesztette a műszert oda hajolt édesanyámhoz és szájon puszilta.
-Rendben - mondtam mosollyal a számon.Bár nem annyira örültem ..
-Na meglátod remek dolgod lesz itt.A szomszédba két majdnem te korosztályú lány lakik.-nyugtatott anyám mert ő látta a szememben az idegességet.
-A szomszédok nagyon kedvesek-mondta testvérem Emma.El is felejtettem két testvérem van. egyik Emma másik Nicola.Viszonylag jóban vagyunk de nem tudni mit hoz a jövő.
-Na nyugi.Fel a fejjel.-Mondta nagyobbik testvérem Nicola.
-Tudom,tudom.. csak olyan furcsa..hogy ismeretlenekkel egy házban lakunk.És ha az a "két lány" nem fognak kedvelni mit fogok csinálni nézem apával és veled meccseket?-Kérdeztem jó nagy hangsúlyt vetve a "meccsre" szóra.
-Nyugi biztos be tudsz illeszkedni az a lényeg legyél kedves.-mondta édesanyám.
-Jó,jó az első benyomás a legeslegfontosabb.-Szóltam fog hegyről.
-Pontosan húgocskám.-Mondta vidáman Nicola.Jól szórakozott azon menyire ideges vagyok.