8.Bejegyzés

Igazság







-Betty reggeli!-rázta a vállamat anya.
-csak egy perc mama .-kértem.
-Jó-jó.De vissza ne aludj 9:00 van! -9?! te jó ég!elaludtam!Fölpattantam az ágyból berohantam a fürdőbe és rendbe szedtem magam.Aztán mentem,hogy gyorsan meg reggelizzem szerencsére csak müzli volt itthon így nem tudtam többet enni.'5 perc alatt kész lettem mindennel.Fölvettem az első cipőt amit találtam és a dzsekimet fölkaptam.Aztán kimentem a konyhából fel kaptam a szemetest és levittem.Amikor már fel fele mentem Owen volt az ajtónk előtt.
-Szia!-köszönt mosolyogva.Gorombán úgy tettem mintha nem is venném észre .
-Hahó!-próbálkozott még egyszer még mindig mosolyogva.De ugyanazt a hatást érte el nálam-
-Betty mi a baj?-megfogta a karomat így kénytelen voltam a szemébe néznem.
-Hagy békén!Én leszek a következő áldozatod?Nem volt elég lizzzy?-kérdeztem szemrehányóan.
-Én nem öltem meg!-kiabálta.
-Nem!Igazad van csak úgy el verted , hogy ha elmész el vérezzen!
-Nem én voltam!Lizzyt nagyon szerettem!-közölte és szörnyen fájdalmas arcot vágott.
-Persze!És én?Én leszek a következő "játékod"?Rózsa szí?-üvöltöttem sírva az arcába.
-Nem a rózsa csak azért volt mert nem találtam szebbet az előzőnél amit neki adtam.A szív pedig amikor meghalt oda adtam az ékszerésznek te neked meg nagyon meg tetszett és gondoltam te neked bármit.És úgy gondoltam te szebb vagy.Jobban szeretlek mint Lizzyt kérlek ne hagyj ugyan olyan sorsra mint amilyenre Lizzy engem tett.-mondta elfúló hangon.
-Tévedtél!-kitéptem a nyakamból és Owen kezébe raktam.Csak most vettem észre könnyes az arca.Mit képzelek én?És ha igazat mond?A halott kedveséről jövök neki?Milyen szívtelen vagyok!Elvettem a kezem és megöleltem.
-Hiszek neked!Nagyon sajnálom.
-Semmi-végre mosolygott vissza illesztette a nyakláncot onnan ahonnan én fél perce ki téptem.-Akkor ma ebéd?
-Nem lehet a szüleim....-és szóról szóra elmondtam mindent...
(fél órával később.)
-Tudod Lizzy volt akibe bele estem.De jöttél te...és..Téged jobban szeretlek.
-Owen én is téged.-mind a ketten egymásra mosolyogtunk.
-Ma a PLAZA előtt 8?
-Persze.
-Akkor ott találkozunk.Szia.
-Szia.-beléptem az ajtónkon Anya rögtön le támadott, hogy hol voltam.Annyit mondtam, hogy ki szakadt a kuka lefele menet és össze kellet söpörnöm meg feltörölnöm.El hitte így be mentem a szobámba és ki választottam mit vegyek fel.Jaj de jó ez a nap.Amikor már az összes holmim fel próbáltam egyen akadt meg a szemem egy fekete pólón amin szürke ék írással volt rá írva Táncos amit a bandám hordott amikor még Los Angelesben éltünk.Elmentem a fürdőbe hajat mosni.Amikor meg voltam elégedve a külsőmmel észre vettem 7 óra 55 perc van.Gyorsan berohantam a szobámba bezártam az ajtót és ki másztam az ablakon (nem először csinálom) Amikor a falnak már a felénél tartottam valaki megszólalt az egyik ablakon.Kis hijján lezuhantam annyira megijedtem. -szökni megint?-szerintem mást várt mert amint meglátott más hogy folytatta.-Szia.Te betty vagy?-Kérdezte az idegen. -Hali.És igen.Amúgy miért kérdezted "megint"? -Mert legutóbb Domy szökött meg és azt hittem te vagy ő . -Áh...Mos bocsi de rohannom kell.-leugrottam úgy 2 méterről az utolsó ablaknál.Azon töprengtem miközben futottam,Domy mikor szökött meg?Vajon ezért tűnt el?Mindegy.Csak érjek oda.Befordultam és ott is voltam.Kifulladva érkeztem oda és így köhögési rohamot kaptam.Valaki hátba verekedett így előre estem.Ki derült Owen az így rémülten segített fel. -Betty valami baj van?-kérdezte miközben próbált fel állítani. -Semmi csak megijedtem és köhögtem nem figyeltem.-mondtam egy szuszra amit még egy kisebb roham követett. -Betty idáig rohantál? -Aha. -Őrült vagy?Tudod milyen messze lakunk?-kérdezte.-amúgy az szép ,hogy ilyen gyorsan ide értél.Egyébként be mehetünk?Ja és ez a ruha valami fantasztikus. -Köszi.-mondtam elpirulva.-És mehetünk csak egy perc Fel hívom Domyt. -Oké. -"Domy hol vagy? Hiányzol, és aggódom. Nem tudom, merre vagy. Ha Owen miatt vagy kibukva, akkor sajnálom, de én tudom, hogy nem ő tette. Kérlek írj vissza, vagy hívj fel! Betty"-Mivel nem vette fel a telefont ezért SMS-t írtam. -Betty jól vagy? -Persze.Hmm nem baj ha előtte sétálnánk egy kicsit? -Rendben.-kéz a kézben sétáltunk egy darabig amíg újra meg nem csörrent a telefonom, gyorsan elő halásztam , hátha Domy az. -Haló?-kérdeztem és reménykedtem egy rekedtes hang beszél. -Üdvözlöm.Itt a rendhatóság, sajnálattal közöljük Gizella meghalt.Őszinte részvétünk...Owennek az apja kéri, hogy jöjjön haza.-Nem hiszem el!Gizella meghalt?!?Nem lehet!Nem eshetek ebbe a tébolyba...Ez biztos csak egy nagy vicc.Igen szórakoznak velem!-Haló?Haló!Van itt valaki?Kérem..-megszakadt a vonal mert az én erőtlen két kezem elejtette.A mobil hangos puffanással ért földet.Owen rémülten nézett rám..Jó oka is volt rá. -Nem lehet !Nem hiszem el...-hitettem el magam és közben rázkódtam a sírástól.Owen gyorsan át karolta a derekam, hisz úgy éreztem magam mint egy rongy baba aki bármelyik percben pofára esik.Erőt vettem.El kell mondanom Owennek.Muszáj! -Owen...Gizella ....meghalt!-mondtam köhögve hörögve,és aki mindjárt elordítja magát.Rekedt és erőtlen volt a hangom sőt itt-ott el csuklott. -Ne!Te csak viccelsz!Nem halhatott meg!-kiabált és üvöltött .Rám nézett a csoki barna szemeivel ami mintha pirosan csillogott volna.-Te ölted meg!Te voltál!Épp ezért akartál sétálni!Utállak menj innen!-utálattal nézett rám.Annyira megsértett , hogy engem vádolt meg Gizella halálával hogy elkezdtem sírni és csak rohantam, futottam ahogy a lábam bírta.Már az erdő közepén jártam ami közel volt a PLAZA-hoz.A nagy sűrűségben, füst komolygott, és egy kicsit kísérteties volt.Rohantam eszeveszettül és nem vettem észre az egyik kiálló farönköt .Meg botlottam.Mielőtt elnyelt volna a sötétség 3 dologra emlékszem. 1.A közelgő talaj. 2.Az elviselhetetlen fájdalom a homlokomban. 3.és a hangos koppanás ami a homlokomat jelezte , hogy bevertem valami kemény dologba. (6 órával később) -Betty!Betty mondja valamit!Szólalj meg!-kiáltotta az arcomba egy ismerős hang.Levegő után kapkodva felültem a csendes ködös avarban, és a hang fele fordultam.Jason volt Owen apja.A homlokomat dörzsölgetve ezt kérdeztem: -Hol vagyok?-kérdeztem és akkor döbbentem rá milyen rekedt de mégis milyen erős a hangom. -A kezdetek kezdetén!-Jason egy vaskos nagy fa ágat tartott, és azzal fejen vágott.Mi előtt az avarba zuhantam volna égető de mégis hideg futott át rajtam.Mint ha repesnél az örömtől de közben kiver a hideg a félelemtől.Az avarba zuhantam semmit tevően mint egy gyámoltalan "rongybaba "és megint elnyelt a sötétség "kísérteties " íze.