14.Bejegyzés

Első nap az iskolában . Bonyodalom .














Owennek hosszas beszélgetés után kibékültem bár nem szóltam neki hogy Berta vagyok eddig csak Gizella és a Bertaiak tudják.Domival mentem másnap reggel suliba miután szüleim és testvéreim jól összeszidtak .Gyorsan összekaptam a hátizsákom és elindultam az iskolába.Út közben csatlakozott hozzám Domi és együtt mentünk.
-Minden szerdán-újságolta.-lesz egy lyukas és az össze óránk közös lesz.-ennek örültem legalább Domi ott lesz akit ismerek.A tanárok kedvesen fogadtan a diákok is.Boldog voltam egy tanár sem feleltetett állított fel hogy bemutatkozzam és barátaimban se volt hiány.Karola sötét hajú szereti a feketét és olyan féloldalas a frufruja de állati jó fej.Stefanie ő nagyon rendes szőke a haja és nagy a dekoltázsa de állati kedves. Alex őő nagyon helyes először rám indult de mondtam van pasim így csak maradtunk barátok. Mikor mindenkivel megismerkedtem, meg jött ő. Karoline-nak hívják.Azt mondják vele nem lehet jóba lenni egy nagy rib... így nagyon nehéz vele
barátságot kötni. Domi míg elment kávézni én oda mentem Karoline -hez és köszöntem.
-Szia.-mondtam erősen megnyomva hogy rám figyeljen.-Új vagyok.
-Tudom.Mindenki rólad beszél te vagy az új diák aki kómába került az első nap.Mert bénán elesett.-mondta foghegyről.
-Már megbocsáss de mit mondtál ??-néztem rá nagy kidülledt szemekkel és kezdtem begurulni.
-Azt hogy most te vagy az új husi egy napot kapsz utána viszlát .-mondta és hátra dobta a haját utána elsétált.Mekkora egy Szemét !Na mindegy nem hagyom felhúzni magam .Domi 2 perc
múlva vissza jött és rám mosolygott.
-Van egy szabad óránk-közölte nagy meglepetésemre.
-Végre.Gyere mutatok valamit.-Kihúztam az udvarra a karjánál fogva .Ő eközben semmit sem sejtve kérdezgette hogy mit és miért és meg csak röhögtem.
-Ezt nézd. -Rá tettem a kezem a fára és az megmozdult hatalmas erővel emelkedett ki a földből olyan könnyen mintha a kést húztam volna ki a vajból.A levelek megremegtek és elkezdtek át színeződni csoda szép volt. Néha hátrapillantottam és Dominak elállt a szája. Mielőtt vissza raktam volna a helyére a nagy fát Domi megöntözte a víz erejével.Mikor végeztünk hátulról valaki szólt.
-Ez lehetetlen!-Mindketten forogtunk egyet a tengelyünk körül és megláttuk azt amit nem akartunk.Réka ott állt könnyes szemekkel.Szerintem nem tudta Domiról hogy ő ilyen ..Természetfeletti.Rólam sem tudta de mi nem voltunk olyan jóban.
-Miért nem mondtad el soha ?-kérdezte Réka
-Mert úgy sem hitted volna el.-Mikor Domi végzett a mondatával Réka felgyulladt nem égett semmi baja nem lett.Rá jöttem valamire ő egy tirén a fő eleme a tűz. Ügyesen használja gyakorlott.
-Emlékszel mikor tesómat majdnem lecsukták ?-kérdezte Domitól.-Akkor kaptam ezt az elemet a tüzet .Ez a kedvenc mutatványom.De már voltam bűvészkedni is.-újságolta mosolyogva.
-Réka istenem annak már vagy hat éve.-mondta kikerekedett szemekkel Domi.
-Igen -Réka nagyot sóhajtott és egy pillanatig lenézett.A hátam mögött lépteket hallottam hátra fordultam.Owen.
-Ez nem lehet igaz.Két tirén egy berta?-hallotam elkeseredett hangját az én szerelmemnek.-Ráadásul Betty, te Berta vagy?-kérdezte siralmasan.
-Igen miért?Elakartam mondani nem rég tudtam meg csak még fel akartam dolgozni .Mi a gond?-láttam Owen szemében van valami gond valami nagy gond.
-Az apám klipp.És én is az vagyok.

13.bejegyzés

Az erdő adta erő.















Sötétedett így kerestem magamnak egy alvó helyet.Nem messze a nagy tölgyfától volt egy barlang. ég szín kékre festette a barlang falait a víz. lakályos volt és gyönyörű. Ide költöztem volna szívesen csak előbb meg kell tudnom mit tud a testem.Úgy három órát aludhattam mert kiütött a tenger és felébresztett.Mivel tiszta víz lettem, ki mentem a szabadba. eleredt az eső.Mintha figyelmeztetni vagy elűzni akar innen.gyorsan bebújtam az egyik nagy faág alá ami körém hajolt. Hát ez az az erdő! itt jobban érzem magam . A fő elemem a fák, erdők, természet adta tehetség . Gyorsan felkeltem a piszkos földről és mind két kezem rá tettem a nagy fatörzs bemélyedésre .Meglöktem egy kicsit és kidőlt a helyéből. Felkiáltottam mert ezt nem akartam. Nem akartam kidönteni a fát a helyéről így gyorsan felemeltem a kezem és úgy koncentráltam hogy vissza helyezem a fát a helyére.Sikerült . Öröm könnyek hagyták el az arcom és tovább gyakoroltam.Korán reggel készen is lettem .elsajátítottam az erdők erejét. A leveleket tetszésem szerinti színét változtattam át. Rózsaszín kék,zöld,piros,fehér, és szívárványszínűvé.Gyorsan leültem a saját kis padomra amit egy közeli rothadó fából készitettem egy órával ezelött. Igazán otthonosnak megcsináltam a barlangot. Nagyon büszke voltam magamra hogy ilyet tudtam. Most már megbizonyosodtam hogy nem vagyok átlagos . Különc voltam mindig és az is maradok örökre. Nem zavart hogy különcnek éreztem magam . Örültem hogy nem vagyok csak egy a nagy világból. Hanem olyan ami ritka és természetfeletti. Gyorsan elkezdtem futni a legközelebbi városba mert úgy éreztem oda kellett mennem. Még gyorsabbra vettem az iramot és már nem is sprinteltem hanem lebegtem.Szálltam mintha szárnyaim lennének. Gyorsan az út előtt megálltam és a földre értem olyan kecsesen mint amit Miss Amerika se tudott volna megtenni egyik kifutói megjelenésén. Elindultam az egyik mellék utcán és észrevettem hátul követnek. -Elfussak ? ne fussak? most mi lesz?- ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben és gyorsabbra vettem a tempót. Nem jutottam sokra mert ő is vette az iramot. Elkezdtem futni -úgy sem ér utol-mosolyogtam magamban . És sikerült neki gyorsabb volt nálam, és megállt előttem. Magas izmos férfi vettem ki az alakjából és a nagy vállaiból . köpönyeget hordott.
-Te vagy Betty ugye ? -kérdezte mély hangon a különös megjelenésű idegen.
-Igen.Miért követ?-hangom magabiztos volt és rekedt.
-Velem kell jönnie.-mondta az utasítást.-vagy különben erőszakkal visszük oda.-mögötte megjelent még három csuklyás idegen.Kisebb pánik alakult bennem.
-Csak előbb mondják meg hova visznek és miért.-mondtam bár a hangom a végén megcsuklot.Az egyik csuklyás alak akit velem egykorú lánynak néztem elmosolyodott.
-Velünk kell jönnöd ha jót akarsz magadnak.-mondta magas hangon a lány.-Engem Stacie-nek hívnak Berta vagyok veled együtt csak segíteni akarunk neked holnap már mehetsz is.
-Rendben de holnap tényleg megyek.-mondtam erősen megnyomva a végét.Halkan baktattunk szó nélkül egy jó darabig utána megálltak pontosan a csatorna előtt.Ott felnyitották a tetőt és betessékeltek.Leugrottam a mély alagútba és hang nélkül érkeztem a mocsárba.Hátulról valaki felszisszent és feljajdult. Nem értettem mi történik így felnéztem a magasba ahonnan ugrottam.3 árnyék mozgolódott felül és fénysugarak. Valaki azt kiáltotta nekem fentről hogy:
-Fuss Betty Fuss belül elmondanak mindent és hátul menj majd ki reggel!-Nem kellett kétszer mondania elkezdtem futni a csatornában.Egy olyan 5 perc múlva világosságot észleltem és odáig sprinteltem. Nem is sejtettem hogy Boston alatt egy teljesen új világ rejtőzött.Egy erdő volt a csatornán túl. Hegyekkel patakokkal és egy új várossal / világgal. Az emberek vagyis berták( ahogy nevezte magát Stacie ) Mind különlegesek voltak. Egy egy fán volt a lakhelyük. Szinte minden fa tetején volt egy fa kunyhó. középen a tó mellett egy nagy óriási fa törzs található ahol világított valami. Oda futottam az erdőn keresztül ahol nem látott senki. A vilásító fadarabhoz közeledtem amikor felbotlottam az egyik ágban és egy háló tekeredett körém. Az eséstől elájultam és egy teljesen máshol ébredtem fel.


*

Egy tölgy fa tetején ébredtem megkötözve. -Ez csapda -gondoltam elsőnek.Mivel fa tetején vagyok és fák vesznek körül , és a kötél is így könnyű szerrel kiszabadítottam magam.Gyorsan felkeltem le néztem magamra. A könyököm tiszta vér volt, de nem fájt , és a ruhám is szakadozott már. -Mielőtt haza megyek előtte vennem kell új ruhákat.-figyelmeztettem magam.Leugrottam 3 méter magasról egy pisszenés nélkül. Gyorsan megint elfutottam a fénylő fatörzsig most már szerencsével. Benyitottam a nagy rozsdás kapun és berohantam . A márvány padló nagyon csúszott így majdnem hasra estem. Egy csomó ajtó következett egy hosszú folyosón mindegyikbe be volt zárva. Kivéve egyet. Ott volt egy ágy , egy párna , egy tévé , és egy hatalmas márvány lap rajta a nevemmel.
" Kedves Betty!
Te most már a Bertákhoz tartozol. A berták nagyon szép inteligens lények. Emberek nyugodj meg.Csak olyan erejük vannak amiről egy hétköznapi ember nem tudna mit kezdeni de mi igen.Nagyon sok az ellenségünk mert azt hiszik a túlzott erővel fenyegetjük őket ami hazugság. Békés nép vagyunk amíg nem zavarnak minket.A mi erőnk a másolás eltudjuk sajátítani a különböző ellenségeink / barátaink erejét és eltudjuk sajátítani és használni.Ha engem kérdezel ez a legjobb erő.Egy jó pár ideje figyelünk téged Betty és tudjuk hogy te vagy az egyik legtehetségesebb és legügyesebb leszel . Tudom ha már itt leszel akkor nem tudlak tanítani mert én lettem volna a mentorod.Tanárod. A klipp-ek a legnagyobb fő ellenségeink őket azért teremtik hogy megöljék a Bertákat . A klipp-ek : emberek akik állattá tudnak változni. Eddig egy berta se tudott legyőzni egy klipp-et. A klipp-ek félelemben tartják a várost. A jóslat szerint te megtudod állítani őket valahogy. Reméljük így alakul. Holnap délben elhagyhatod a várost mert egy nap alatt megismerhetsz mindent mert az alapokat a legkönnyebb elsajátítani a többi rajtad áll. Sok sikert Bettina Reméljük szerencsével jársz és megszabadítod a várost a klipp-ek-től.-
Gizella.A mentorod, és egyben jó barátod.Én is Berta voltam."
Ohtejóég ! 2 napja hogy megváltoztam és ilyen berta vagyok akinek le kell győznie egy kliip-it vagy mit .Ez nem lehet igaz. Gizella .-Ismerős ez a név.-és akkor eszembe jutott az öreg néni akit úgy szerettem. Owen nagyanyja !Ő is berta volt! És ő lett volna a mentorom!Lehet Jason tudta ezt és ezért ölte meg ! Te jó ég minden összeállt! Jason egy klipp!!!!Azért tudott beosonni minden hova azért volt gyorsabb nálam és ezért tudta megölni Gizellát!Gyorsan kinyitottam a szobám ajtaját és elfutottam a nagy terembe nem tudom honnan tudtam hogy egyáltalán van ilyen és hogy hol volt de tudtam .Kinyitottam a fa ajtót és beléptem. Mindenki ott volt. Amint beléptem rögtön mindenki tapsban és üdvrivalgásban tört ki.Körül tekintettem .sehol egy ismerős arc. Középen volt 6 szék az egyikben ült Kriffa a fővezér , ő az aki ajdnem legyőzött egy klippet de csak majdnem. Mellette ülnek a főtanácsosai és a fő Berta. Ő az aki megtalálta a várost. Ő az akiről mindenki azt hitte halott pedig nem. A fő Berta Gizella volt. És ott volt az üres széke és senkise tudja valójában mi történt rajtam, Owenen és a fél városon kívül.
-Betty kedves kérlek gyere közelebb.Meg mutatok és elmagyarázok neked mindent.-mondta Kriffa.
-Bocsánat de késésben vagyok mindjárt megy a buszom. Úgy volt ma mehetek.-mondtam reménykedve.
-Igaz úgy volt de aztán rá jöttünk hogy te vagy a kiválasztott így maradnod kell még egy napot utána tényleg mehetsz.-mondta mosolyogva a főtanácsos.-De most menj ki az udvarra és nézd meg mit tudsz igazán próbálkozz a talajgyakorlatokkal és az edzésekkel, vívással, és a legfőbbel amit egy Berta tud, íjazás.Kimentem a kerten keresztül a nagy udvarra. senki se volt ott csak én. Próbáltam egy cigánykereket és tökéletesre sikeredett . Egy kézen állást , remek. A testem mintha olyan könnyen venné a gyakorlatokat hogy meg sem kottyan neki. Az edzések is mentek minden ütés elől kitértem és vissza ütöttem a fa bábunak. A vívással először bajban voltam utána már ment . Az ellenfelem egy 18 év körüli férfi volt akit 3 perc után legyőztem és elvileg ő volt a bajnok fenntartója 3 éve én meg 3percig gyakoroltam és el sajátítottam. Nagyon elkezdtem ámuldozni és kezdtem bízni a testemben hogy képes vagyok rá.Utána elkezdődött az íjazás. Azt mondták ez a legnehezebb.Ebben igazuk volt. 4 óra alatt tudtam csak el sajátítani. És csak nehezen. Mégis bíztam magamban és remekeltem a vizsgán.A bizottság elégedett volt és elengedett.3 órán keresztül bajlódtam az erdőben míg megtaláltam a helyes utat. Utána 4 órán keresztül futottam a házig mert nem akartam buszozni.Amint a ház elé értem , habozás nélkül fel rohantam a 2. emeletre. Domy pont akkor nyitott ajtót így a nyakába borultam .
-Domy úgy sajnálom !!-így álltunk vagy két percig , utána elengedett.-Nem kellett volna rád fognom sajnálom.
-Nem kellett volna beleavatkoztam.Egyébként maradásra bírtam Owent.-mosolygott barátném.
-tényleg?-kérdeztem meglepetten és örülve.
-Menj le hozzá.-nem kellett kettőször mondania sprinteltem lefelé.-És Betty ! Többet ilyet ne csinálj soha !-figyelmeztetett. Rá mosolyogtam és futottam tovább.

12.bejegyzés

Különös...























Különösek a mai dolgok. Felkeltem nagy nehezen és elmeséltem mindent Dominak hogy mindent tökéletesen hallok, látok, érzek és olyan furcsán energikus vagyok pedig alig érzem magam jobban . Annyira sokk ként ért ez az egész , hogy még mindig nem tudom fölfogni . Túl sok ez nekem egyszerre .Aztán megcsörrent a telefonom Domi addig lement kávézni, gyorsan felvettem míg vissza nem jönne és le nem tiporna míg el nem veszi a telefonom .
-Szia Szerelmem ! Zavarlak ?-Kérdezte mézes mázos hangon az én egyetlenem.
-Nem!Dehogy!-mondtam mosolyogva.
-Akkor nézz az ajtó felé.-Leejtettem a telefont , és felsikoltottam . Hamarabb haza jött !!! Annyira megörültem hogy öröm könnyeket hullajtottam.Gyorsan oda sétált megölelt, és kaptam tőle egy csókot. A csók nem tartott sokáig ( kár ) Mégis úgy hiányzott.Kaptam tőle egy rózsát, és újra megöleltem . Felültem így jobban tudtunk beszélgetni .
-Jajj de örülök hogy látlak .-mondtam a nagy barna boci szemeinek.Újra megcsókoltam de most olyan furcsa volt olyan túl merev .Gyorsan véget ért és megkérdeztem tőle:
-Mi a baj ?
-ŐŐő... el kell mondanom valamit ... Jason kiszabadult. Az apám. És szerintem miattad . Úgy hogy el kell utaznom 3 hétre .-mondta és egyszer sem nézett a szemembe .
-Öt percet kapok csak ?? Utána mész is ? -kiabáltam az arcába .-megbirkózunk Jason-nal.-sutogtam alig halhatóan.
-Mennem KELL !!! Nem érted ?-megfogta az arcom úgy üvöltött a képembe. A szuper hallásom miatt még jobban fájtak a szavai .-Nélkülem vége mindennek .-mondta halkabban.
-Igen értem ! Itt akarsz hagyni ! Értem akkor menj innen ! Hagyj békén ! Ha csak öt percet kapok és te máris mész tovább !-mondtam felét kiabálva felét normál kisebb hang erőbe.
-Mi?Dehogy akarlak itt hagyni !-mondta ugyanolyan hangerővel.-Szakítani akarsz ? -mondta ezt úgy mint akit már nagyon nem is érdekli.
-Igen ! Ha itt hagysz akkor igen ! Nem lesz semmi gond kérlek ne menj !-mondtam alig halhatóan csakhogy ő hallja. Tudtam hogy Domi ott van az ajtó mögött hallani a szuszogását.
Owen kinyitotta a száját és újra becsukta .Utána szó nélkül elment. Azt hittem itt a vég kettőnk közt . Mielőtt kiért volna az ajtón írt nekem egy sms-t .
"Szeretlek .féltelek, de elmegyek remélem meg tudsz bocsátani !"
elsírtam magam . Jason kiszabadult mi van ha baja esik valamelyikőnknek ?Ha ő rá pályázik nem rám ? mi van ha bántja? nem bírnám elviselni ha baja esik! Sírtam és csak sírtam .Domi bejött és gyorsan át ölelt .
-Nyugalom semmi gond ! Nyugi !Minden a legnagyobb rendben minden lesz a régiben.- csitítgatott . De semmi sem lesz rendben semmi sem lesz a régi. Én változom . Kockára teszek életeket a sajátom érdekében , és ha valakinek baja esne nem bírnám elviselni . Owennel sem lesz már a régi Jason sosem hagy minket nyugodni.
-Domi jobban leszek csak kell..egy kicsi magány.. fel kell fognom dolgokat.. te menj haza és aludd ki magad !-utasítottam barátnőmet aki mindig ott volt nekem ha baj volt ha nem. Átöleltem és én is vissza tértem az alváshoz bár nem bírtam elaludni a sok infótól, zajtól , meg a látásomtól ami annyira kíváncsivá tett hogy alig mertem becsukni a szemem.
Másnap reggel arra keltem hogy borzalmasan fáj a fejem , és hogy mindjárt szét pukkadok a fájdalomtól ami eluralta a testemet . Nem érzem jól magam nagyon nem . 3 órán keresztül meg sem tudtam szólalni a fájdalomtól, csöngött a fülem úgy hogy nem hallottam semmit sem, és nem láttam semmit sem mert fájt a szemem. Nem bírtam megerőltetni magam . Könnyeket hagytam magam után hogy valami életjelet adjak mert másképp azt hinnék hulla vagyok. 2 óra múlva nem éreztem semmit . a fájdalmam elmúlt de mégsem tudtam semmit . csak gondolkodni. Látni sem bírtam , mert még mindig könnyeztem . Nem tudtam megbocsátani itt hagyott. elment 3 hétre és engem itt hagy ilyen állapotban amikor a legnagyobb szükségem van rá.A gondolat menetemet egy gondolat végezte " én még mindig szeretem és nem hagyom hogy így menjen el búcsú nélkül." utána elmúlt minden és elaludtam a nagy sötétségben .
Reggel jobban keltem. Remekül éreztem magam . Láttam rendesen Hallotam megint mindent de mégis jobb mint amikor fogalmad sincs mi történik körülötted .Gyorsan felültem kinyitottam a szemem és elkezdtem töprengeni felhívjam-e vagy sem.Domi épp akkor lépett be a szobába .
-Szia Betty. -mondta lesütött szemekkel kipirult és felduzzadt arccal.
-Szia -köszöntem neki.Amint meghallotta a hangom felém fordult felsikoltott és oda rohant hogy megöleljen .
-Mi van ?-mondta egy oktávval magasabban .-Jól vagy ? Jaj istenem !-mondta kikerekedett szemekkel és újra átölelt .-Őőő.. elkell mondanom valamit..Tegnap beszéltem Owennel, hogy ő tehet róla hogy szarul vagy meg minden azt máris jobban vagy. Jaj istenem .-mondta egy szuszra és a végén már majdnem mosolygott.
-Várj ! Mit beszéltél Owennel ?!-mondtam kiabálva .A hangom hallatán meg hátrált és majdnem hátra esett az ágy szélében.
-Hát hogy megérdemelte hogy szakítottatok hogy dobtad és hogy miatta nem tudtál beszélni.-Ez nem lehet igaz elúszott minden reményem ! Most azt hiszi Owen hogy nem bocsátottam meg neki és hogy tényleg menjen lehet maradt volna ha nem beszél vele Domi.
-Nem kértem hogy beszélj vele!Nem az miatt sírtam! Még a barátnője akartam lenni de te elszúrtad minden esélyem azt mondta megbocsát de így azt hiszi hogy utálom és hogy nem bocsátok meg neki soha . Így tényleg elmegy !-mondtam a képébe minden haragomat dühömet fájdalmamat. Miatta örökre elveszthetem azt akit legjobban szerettem /szeretek.
-Betti nyugi !Ne haragudj rendbe hozom csak nyu..-félbe szakítottam.
-Nincs rendben nem lesz semmi se rendben !-gyorsan felálltam és előre lendültem . -Nem lesz semmit sem rendbe hozni mert már vége . Elment miattad ! Jesszusom !
-Mit szeretnél? menjek el ?-kérdezte sírva, mert időközben elernyedt a könnye a veszekedés közepette.
-Igen .-Mondtam semmi érzelem semmi nélkül. Azt kívántam bárcsak elmenne hamarabb igy nem avatkozott volna bele.Elfordultam míg ki nem megy a szobából.
-Rendben .-suttogta és elment.Megfogta a kezem meg akarta szorítani mint mikor mindig szokta amikor rossz kedvű voltam de most nem engedtem neki elvettem a kezem és jobban elfordultam. Kisétált. Vissza feküdtem az ágyamban mintha mi sem történt volna és elkezdtem töprengeni mi lesz.A legjobb barátnőmet most kiabáltam le és űztem el , a fiúbarátommal szakítottam , és mindezeknek az oka én voltam. Csakis én senki más. Csak én. Felkeltem leszedtem magamról az ilyen fehér tapadó korongokat és elkezdtem futni. Kifutottam a kórházból.Mögöttem köhögve futottak az orvosok akik azt kiabálták:
-Gyere vissza, gyere vissza !-De egy pillantást se hagytam neki csak elakartam menni minél messzebb. Csak el innen. A fájdalom dráma elinnen tiszta fejjel akarok vissza térni az életbe és kell nekem egy pár nap hogy lenyugodhassak. Az erdő felénél jártam 30 perc alatt ami engem is lenyűgözött mert tesiből nem vagyok valami jó és könnyen kifáradok de ez meg sem éreztem .mintha csak a sarokig futottam volna. És gyors is voltam nagyon gyors. Le voltam döbbenve.Bár nem értettem hogy változtam meg. Könnyen haragba gyúlok pedig én vagyok a nagyon nem harag tartó , és könnyen kibékülő meg minden és most ? úgy leordibáltam szegény Domit . Úúú szegény Domi azt hiszi az ő hibája és elkergettem . 3 nap múlva vissza megyek megkeresem és bocsánatot kérek tőle is meg Owentől is addig megerősödök , és megnézem mit tud a testem .