Ébredés .
" Az ébredés mindig vagy nyugodt érzést vált ki az emberből vagy pedig szomorúat. Az álmok az embernek megtalálják tiltott félelmeiket, és a tiltott érzelmeiket. "
Új Suli . Remek .Felkeltem korán reggel kialudtam magam de mégis szörnyen nyomottnak éreztem magam.Felvettem a bepakolt táskám megreggeliztem és elindultam az ajtón kívül.Domy még nem érkezett meg. Letelepedtem a hideg kőre és vártam. Alig 5 perc múlva megjelent. lila cső szárú nadrágot vett fel és fekete nagy pulcsit.
-Jó reggelt! -köszöntem.
-Mehetünk?-kérdezte jó hangosan.
-Persze.
Domy 4 barátnője is jött velünk.Mivel nem nagyon fordultak felém és kérdezgettek így elfoglaltam magam a gondolat meneteimmel.Új suli, új barátok, új tanárok , új szabályok, új termek, új hely amiben én leszek az új diák.A négy jó barát csak a pasikról a pletykákról és a suliról tudtak beszélni.Ez nem az én világom én nem szoktam ennyit beszélni.Hogy tudnak ezek?? Régi otthonomban mindig tömören legkönnyebben fejeztük ki magunkat itt minden egyes részletet megemlítenek ami nem gond csak nekem bele fáradna a szám.Úgy 10 percig meneteltünk , és én nem figyeltem merre megyek így befordultam balra.Domy rám kiáltott hogy rossz fele tartok.Az ellenkező irányba indultam. Megfordultam és irányt vetettem feléjük.Hirtelen éles fájdalom hasított a szemembe és a fejembe. Nem láttam semmit nem tudtam gondolkodni.Éreztem a lábam valami kemény dolognak ütközött és én meg zuhanok.Vizes lett az arcom csak erre emlékeztem meg a körülöttem lévő néhány sikítására , utána mély álomba zuhantam.
~
Nem tudom meddig aludtam , de a kórházban ébredtem.Hangokat halottam folyamatosan ,erőseket mint aki ordítozna velem. Elkezdtem reszketni egy ideig, utána még hangosabb kiáltásokat hallottam és megrémültem. Sikítani lett volna kedvem hogy elég de mély álomba merültem.Mikor felkeltem enyhült az ordítozás de nem tompult még mindig eget rengetően hangos volt.Mégis valaki halkan érthetően beszélt velem. Ezt az egyet ki tudtam venni.Domy. Segítenem kellett neki . De már késő volt megszűnt a hang.Gyorsan egy dologra fókuszáltam és kinyitottam a szemem.Az ajtó előtt állt könnyezett szemekkel és a kulcsot szorongatta. Vissza nézett és felderült az arca.Gyorsan oda futott hozzám átölelt -ahogy tudott- és megpuszilta az arcom.
-Betti szólalj meg !Kérlek !-Nem bírtam alig tudtam hinni .Úgy láttam mint előtte még semmit. Az össze pórust port megláttam könny áztatott arcú barátnőmön.Elszomorkodott amikor csak üreges tekintetet kapott és elmesélte a napját.Eltelt 3 nap. ezzel .Domy megjelent elmesélte a napját, hogy milyen a suli, milyenek az új osztálytársai kit szemelt ki, és még nagyon sokat.Szüleim naponta meglátogattak és ők is meséltek.Tele lettem infókkal. Azt is megtudtam hogy Owen elutazott de nagyon siet haza. Őt hiányolom legjobban.Hiányzik a mézédes hangja , a tündér arca , és ahogy szólít ahogy a jelenléte megnyugtat..Most üres mert elment és nem jön vissza csak egy hét múlva.De Domy ő most mivel naponta be jön és segítséget kér .Naponta kinyitottam a szemem és álltam a tekintetét míg el nem megy. Nem bírok megszólalni ez nekem túl sok mindent hallok látok.De most újra eljött most megszólalok muszáj. Érte.
-Domy ne menj el.....-mondtam szaggatottan tagoltan.-Minden..Minden olyan...éles..látom a porszemeket..hallok mindent..a legkisebb zajokat is..érted? és a beszélés..túl sok..nekem..egyszerre..érted?
-Igen.-mondta határozottan de rémület tükröződött a tekintetében.
-Valami más lett.-kezdtem bele jönni a beszédbe.-Nem érzed?Valami készülődik vagy változik.De úgy érzem közöm van hozzá és félek.
Állt tehetetlenül földbe gyökerezett végtagokkal..
