B.D.R.Girls

B.D.R.Girls

2010. április 25., vasárnap

10.Bejegyzés


Szülinapi bonyodalmak...








(Előre is bocsi de a gép vacakolt ezért ilyen nagyok a betűk.)


-Betty kelj fel!Indulnunk kell!-kiáltja anya, miközben rázza a vállamat.
-Anya.Hova kell menni?Aludni szeretnék!-mondtam és magamra húztam a takarót.
-Bevásárolni.Jövő héten suli.-mondta.
-Anya.Csak öt percet szeretnék..-könyörögtem.
-Jó..De ÖT perc és leszek.-kiment és becsukta maga után az ajtót.Mindjárt be fog jönni..Emlékeztettem magam.Felkeltem nagy nehezen és meg céloztam a fürdő szobát.Út közben találkoztam apával aki öltönyben reggelizett.Szombat reggel!!!!!
A fürdőben rendbe szedtem magam.Ami elég nehéz volt mert olyan kócos volt a hajam hogy csak egy fűnyíró vagy egy fűrész gép segíthetett volna nekem.Reggeli után (ami egy megszáradt pirítós ,egy darab uborkából állt.) felöltöztem és beszéltem anyával nem lenne-e jobb ha egyedül vagy valakivel a szomszédok közül mennék.(pl:Roxy,Domy,Owen.)Elengedett ami meglepő volt mivel a szobafogságom meg tiltotta , hogy valakivel ki tegyem a lábam a házból.Le botorkáltam a lépcsőkön.Elsőnek Owennek akartam szólni de nem volt itthon.Domy Roxy sem volt itthon.Így egyedül elindultam, abban a reményben hátha találkozom velük.Néhány perc alatt meg érkeztem a nagy áruházhoz.Össz- vissz más fél óráig tartott amíg meg vettem mindent amit meg kellet.Haza felé lassabban mentem.Hirtelen megcsörrent a telefonom az út 3/4-én.
-Halló?-kérdeztem.
-Üdvözlöm.Én Dr.Pamela vagyok az Eastern Regional High School igazgatója.
-Örvendek.
-Örömmel értesítem hogy felvettük tánc , és rajz képző szakra.
-Nagyon köszönöm.-Alig mertem hinni a fülemnek.Innen kerültek ki a legsikeresebb táncosok/rajzszakosok.
-Viszont látásra a postára küldjük az órarendet, a termeket jelölő papírt.
-Nagyon köszönöm.-mondtam megint elámulva.
-Viszont hallásra.
-Viszlát.-Ez nem semmi.Letettem a kagylót és siettem haza fele.El akartam mondani mindenkinek.Amint a bejárati kapunkhoz értem csöngettem szinte mindenhova.Meglepő módon senki se válaszolt.Nagyon rossz helyzetben voltam.Nem hoztam kulcsot így gondoltam legalább egy hétig itt kell raboskodnom.Megint megcsörrent a telefonom.Most meg néztem ki hívott.Owen.Gondolkodás nélkül fogadtam a hívást.
-Betty?Szia .Hol vagy?-kérdezte rekedt hangon.
-Szia Owen.Itt a ház előtt.-mondtam.
-Megyek beengedlek.-Letette.Ez furcsa..Mindegy.Owen 5 perc múlva meg érkezett az ajtóhoz és beengedett.Amikor meg láttam hosszú sapkát viselt , és meg fésülködött értetlenül néztem rá.Gyorsan a szememre tapasztotta a szemét, és a fülembe súgott egy szavacskát.
-Meglepetés!Gyere ..-meg fogta az egyik kezemet szabad kezével és húzott maga után.A lépcső házban csiga lépcső volt.Szabad szemmel is nehéz járni de becsukott szemmel,......Owen végül elengedett az ajtónk előtt.
-Menj be szépségem!-be tessékelt .Nem várt pillanat következett.Mivel le volt oltva a villany nem láttam semmit ennek az volt az eredménye hogy felbuktam az első bútorba ami közel volt a lábamhoz.A padló csúszós volt gondolom anya felmosott.2 másodperc elteltével mozgás észleltem a veranda a hűtő és az egyik fotel mögött.Az összes ismerősöm + 4 ismeretlen lány ugrott fel a mozgó bútorok mögül.Fel lett kapcsolva a villany.Ijedtemben majdnem térdre estem de Owenben meg tudtam kapaszkodni.A nappaliban csak most vettem észre hogy lufik és Boldog szülinapot! táblák voltak akasztva a falra.Domy és Roxy ujjongva átölelt.
-Boldog szülinapot!-Üdvözöl apa és anya mi közben egy halom ajándékkal torlaszolják el az asztalt.Az ebédlőben ezernél több süti volt kirakva tálkákba.Egy puncsos kanna volt rakva az egyik csokor mellé amit sok tányér és műanyag pohár kísért.Úgy látszik ma van a 14. szülinapom.
-Boldog szülinapot!Boldog szülinapot.Boldog szülinapot Betty!Boldog szülinapot..-víg éneklésbe kezdett a nagy család utána pár rokon és végül a szomszédok.Amíg ők énekeltek én kibontottam sorban az ajándékaimat.Kaptam egy baseball sapkát csomó könyvet, egy sálat sok pulcsit és még sok mást...
Egy óra elteltével Fölkaptam a furcsa ízű puncsomat és ki mentem a teraszra.Levegőt kellett szívnom a meglepetések után.A többiek bent táncoltak amikor már egy 15 perce kint voltam(amit én csak 1 percnek néztem ) ki jött Owen és meg kérdezte mi a bajom?
-Semmi!De egyedül hagynál gondolkodom.-mondtam kicsit erősen.
-Jó megyek is..-kinyitotta az ajtót és be vágta maga után jó magabiztosan és sértődötten.Remek.Éreztem ahogy a könnyeim megannyi eső cseppként hull az aszfaltra.Nesztelen éjszaka volt.Nagy a csend.Túl nagy.Elhallgatott a zene hátra fordultam és láttam mindenki néz engem.Kipirulva be sétáltam a teraszról a nappaliba.Egy óriási torta volt az étkező asztal közepén rajta 14-ess alakú gyertya.Már csak ez kell nekem.Mindenki elkezdte énekelni a Boldog szülinapot dalt.Semmitevően báj (hamis ) mosollyal leültem és vártam amíg kapok egy szelet csoki tortát.Amikor már mindenki evett éreztem valami nincs rendben olyan erős hányinger tört rám percről percre hogy rohantam a WC-re hányni.Amikor ki jöttem láttam hogy rám se vetettek egy pillantást olyan jól szórakoztak jó nekik..
Leültem a mosdóhoz legközelebbi székhez és vártam a további (étel ital) feljövetelét.Szerencsére ez nem következett be.Anya észrevette hogy valami nem stimmel.Fal fehér arcom ellenére lázban égtem vagyis anya ezt mondta.Amikor ki derült hogy egész magas hőemelkedésem van mindenkit haza küldtünk.A legtöbben megsimogattak és azt mondták jobbulást!
-Meglesz!-mondtam magamnak suttogva.Amikor anya elkezdte az ilyen "betegség hárítást" ahogy ő hívja , akkor láttam magam a tükörben először reggel óta.A hajam selyemként hull a vállamra.A szemem közt sötét karikák és a smink elkenődése látható.Ruhám illet a kinézetemre de mégsem én voltam.Gyorsan meg tisztíttattam magam vettem egy forró fürdőt utána álomba merültem.Éjfél táján felébredtem egy sikolyra.Nem bírtam felkelni így tovább merültem előző rém álmomba.

2010. április 4., vasárnap

9.Bejegyzés


A menekülés.









Amikor kinyitottam a szemem előjött az összes emlékem és a borzalmas fejfájásom.
-Hol vagyok?-kiáltom egy árnynak aki neki támaszkodva áll az egyik doboznál.
-Az öreg templom alatt!-mondta határozott ijesztő hangon az idegen.
-Ki maga?
-Hát nem ismersz meg?-elő bújik a sötétből és akkor észre veszek három dolgot egyszerre.
1:Jason volt a titokzatos idegen.
2:Székhez vagyok kötve.
3:Jasonnál egy kés van!!!
-Jason!Segíts!Miért hoztál ide?Miért vagyok megkötözve?-kérdezem meglepődve hogy csak áll és nem segít.
-Te vagy a következő áldozat!-mondta kaján vigyorral.
-Mi?!-Ekkor leesett minden.Ő ölte meg Lizzyt mert az apjával össze vesztek.Az én apám is összeveszett még a költözködés elején.Ő űzte el Domyt hogy ne tudjon ki szabadítani Domy okos rá jött volna egy szempillantás alatt.Megölte Gizellát biztos Gizella rájött.És most én következem.-Miért?Mert apa és te összevesztetek?
-Mert Owen téged jobban szeret!Meg mert így enyém az örökség!-Milyen örökség?töprengtem 2 másod percig utána elűztem a gondolatot.
-Többé már nem szeret engem Owen.Azt mondta utál, és elküldött.Azt hiszi én voltam Gizella gyilkosa.De te voltál!!!!-Azt hittem meggondolja magát mint a filmekben de sajnos tévedtem.
-Igen én voltam.De neked is ugyan ezt a sorsot szántam.-Felém indult a késsel a kezében.Ekkor ki nyílt az ajtó.Owent reméltem mint délceg herceg meg ment de helyette..
-Domy!!Fuss!!-kiáltottam,el késve.Mint kés a vajba úgy ütötték agyon legjobb barátnőmet a szemem láttára.Azt hittem ennyi volt Domy eltávozott.De nem.Hisz lélegzik!!Hirtelen erős fájdalmat éreztem a csuklómba és újra elaludtam.
(másnap délben vagy este fele.)
Amikor felkeltem, éreztem Domy karját a vállamon.Azt hittem legelőször megmenekültünk.Utána eszméltem rá , hogy csak mellettem volt megkötözve a széknél.Domy és Jason kiáltoztak egymással.Fülem mellett hagytam a párbajt és azon gondolkodtam hogy szabadulok innen ki.Vékony kicsi csuklóm volt így a kötél szorításából úgy ahogy ki tudom bujtatni.Domy felém fordult amikor Jason nem vette észre.Próbálta elmutogatni hogy amikor szól teljes erőből lendüljünk előre.Mind kettőnknek kilazult a kötél így ez nem volt akadály.
Mi előtt vártuk volna a jó pillanatot észre vettem Domy arcán van 3 vágás egy nagy púp és vérzik az orra.3 perc múlva Jason hátra fordult és kutagodott valamit egy nagy bőr táskában.
-Most!-Kiáltotta Domy.Fel pattantunk.Domy egyenesen leteperte .Amíg ő rajta ült én hívtam a rendőröket és a mentősöket.Utána ragasztó vagy kötél után kutakodtam amivel meg tudjuk kötözni Jasont.Amikor készen álltunk,egymásra néztünk.
-Jaj Domy annyira sajnálom!-borultam a nyakába.
-Betty én sajnálom!Nem hittem neked!-ölelt át.-Mellesleg Owen is sajnálja.Föl hívott.
-Föl hívott?-kérdeztem.Erős érzésem támadt mintha vissza jöttek volna az elnyomott érzések Owen iránt.10 perc múlva megjöttek a szüleink,Owen!!!, és egy tucat rendőr meg egy rakat mentős.Apa és anya sírva tántorogtak felém,és megöleltek.Ez egy napig tart de örülök neki hogy nem ma itt ordítják le a fejemet.Owen bocsánatot kért, és mondta nagyon hibásnak érezte volna magát ha velem történik valami.
-Semmi baj.-megöleltem.Nem voltam képes megcsókolni.Még nem.Anyáék jóvá hagyták hogy Owennel járjak.A szomszédoknak is megváltozott a véleményük Owenről. Most már nem a
"szerelmes bérgyilkos", hanem a "szerelmes apja bérgyilkos".A röpke nyár jól el telt Owennel töltött napok vidámak teljesek maradtak.A nyár végén fogok járni suliba.Eddig magán tanuló voltam kivéve a Konis éveimet.Félek egy kicsit.Naponta ezzel telik el a legtöbb idő,hogy ezen töprengek.Elfogadnak vagy nehéz könyörtelenek lesznek?Na mindegy majd nyár végén meg tudom addig is van másfél hónapom.


ui:További folytatás egy hónap múlva.!!!!Addig is jó szórakozást!Komikat PLEASE.Külön köszönöm szépen:
Benina és Angyalnak.Ők tartották bennem a lelket.És első olvasómnak Nika:)-nak:D